Gyász, veszteség feldolgozása
„Sírva jössz a világra és körülötted mindenki
mosolyog.
Igyekezz úgy élni, hogy mosolyogva távozzál és
körülötted mindenki sírjon.”
(Hindu közmondás)
Szeretettel köszöntelek tisztelt útkereső. Segítő kezet nyújtok feléd életed talán legnehezebb, legtitkosabb, legfélelmetesebb időszakán.
Segítek megismerni a halált, az elmúlást.
Segítek feldolgozni a gyászt, a veszteséget.
Segítek oldani a halál tabuját, megismerni a születés misztériumát.
Életünk legnagyobb Tanítója a Halál, mikor találkozunk vele, térdünk megroggyan, szemünkből könny fakad, szívünk össze facsarodik, jövőképünk, álmaink összetörnek. Életünk szétesik. Düh, harag, megkönnyebbülés, bűntudat mardossa szívünket, kínozza lelkünket.
Kérdések sokasága merül fel:
Hogyan tovább?
Mi lesz velem ?
Mi lesz velünk? – s így tovább.
Napok, hetek, hónapok telnek el mire fel fogjuk a veszteséget, s azt a fájó tényt hogy többet szerettünk már nem jön haza. Nincs többé. Úgymond egyedül maradtunk. A közös szokások, időtöltésék, napirendi pontok eltűnnek örökre. Életritmusunk napi rendünk, biztonságunk megszűnt. A talaj kicsúszott a lábunk alól.
“Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.” (Helen Keller)
Akik igazán szerettek minket, egy percre se vágyják azt, hogy haláluk után szenvedjünk, boldogtalanok legyünk. Amikor sírunk, siratunk vajon igazából kit is siratunk?
“Miért örülünk születés, és miért szomorkodunk temetés alkalmából? Mert nem mi vagyunk az érdekelt fél.” (Mark Twain)
Mi fáj legjobban a gyászban ?
Nem fogja többet a kezem. Nem hallom a hangját. Nem viccel velem. Nem zsörtölődik többet velem. Életem értelme volt. Célt adott az életemnek. Ki fog engem szeretni, megérteni. Stb…
“Vannak, akik úgy érzik, újjászületnek, ha valami nagy csapás – háború, nyomor – sújtja őket. Az elemi szükségletekhez való visszatérés fiatalító fürdőként hat rájuk; a halál szomszédságára van szükségük ahhoz, hogy újra megérezzék az élet ízét.” (Gustave Thibon: Jákob lajtorjája)
A gyász, veszteség feldolgozásának ajándéka
A szerelem létezése
“Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
ám a halál ténye
nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.”
(Marjorie Pizer)
A Halál a legnagyobb Tanítónk, ellenszere a szeretet. Az élet szeretete. A rend, és a rendszer felismerése. A ciklus, a körforgás felismerése. Porból lettél és porrá leszel.
“Van egy kapocs ég és föld között… ha ezt a kapcsot megtalálod, minden értelmessé válik, még a halál is. Ha viszont nem leled meg, minden értelmét veszti, az élet is.” (The Other Side of Heaven)
Gyere velem egy nagy utazásra.