Kornél és a Reiki – tapasztalatunk a Reikivel
Kornélunk 4,5 hetes volt, amikor egy vírus (RS) hatására egyik pillanatról a másikra elfehéredett, leállt a bal tüdeje. Ezeket persze mind csak a kórházba érés után tudtuk, tudták meg. A kórházban, ahol intubálták, azt mondták, pár percünk lett volna még a beérkezésre a túléléshez… Azonnali intubálás mellett egy hétig tartották mélyaltatásban, hogy így tudják lélegeztetni, illetve regenerálni a szervezetét, hogy az leküzdhesse a vírust.
Intenzíven 12 napot, sima kórházban 5 napot voltunk CSAK! Azért csak, mert az orvosok is meglepődtek, milyen gyorsan és milyen TELJESEN (HÁLA-KOP-KOP-KOP-ok) regenerálódott. Mi nem voltunk meglepve, mert az első pillanattól folyamatos SEGÍTSÉGET kaptunk:
Eddig is hittem benne/bennük és tapasztaltam a távgyógyítás, az Égiek (bárki bárhogyan is nevezi szívesen) eredményeit, de most ebben a tanulási időszakban minden egyes nap láttuk a hatást.
Folyamatos kapcsolattartásban tudtuk és éreztük is a kezelést. Amíg Kornél mélyaltatásban volt, addig magunkon éreztük, mert a gyógyításra tudtunk mi is koncentrálni, a pozitív képekre, jókedvre – ebben az egyébként állandó sírásra is ösztönözhető, szorult helyzetben. Amíg aludt, minden nap beszéltünk Hozzá (a kapott üzeneteket is megerősítettük benne, többek között azt is, hogy mennyien vannak Vele, mennyien gyógyítják), meséltünk Neki, énekeltünk, és szabályosan éreztük, hogy mikor mire van igénye ennek a csöpp Férfinek (arra pl. sosem volt igénye, hogy az önsajnálatba merülve bőgjünk mellette). Az első éneklés alkalmával könnycsepp is kicsordult a mélyen alvó szemecskéjéből…
Aztán jött a látványosabb Csoda: felébredhetett, mert megerősödöttnek látták ahhoz, hogy maga is levegőt vegyen, maga használja a szervezetét. Onnantól 5 + 5 nap alatt gyakorlatilag látványos gyorsasággal MEGGYÓGYULT.
A kórházban töltöttük a felépülés lezáró napjait is, jöttek a prof-ok megnézni, csodájára járni, hogy milyen JÓ FORMÁBA került, mondták is, hogy ilyen GYORS és TELJES gyógyulásra nem is számítottak.
Míg nov. 22-én még nem működött a bal tüdeje, 27-es szaturációval (ehhez én nem értek, de élő embereknek nem ilyen szokott lenni…), egy hét múlva már kinyitotta a szemét, mozgott, nov. 30-ára már maga is lélegzett, december 6-tól pedig ismét szopizott, 9-étől pedig otthon vidámkodik, kerekedik.
Ez a PiciBaba valószínűleg sokkal korábban kezdi majd a távgyógyítás végzését (felém pl. már elkezdte 🙂 ), mindezt orvosi tudással kombinálva (valahogy az az érzésem, ezt ott a kórházban magába szívta).
NAGY HÁLÁVAL KÖSZÖNJÜK!!!
Kornél és Családja