Eszter kalandjai – a Teremtő kegye
“Képzeld el, mostanában nagyon sok kedves dolog történik velem.
Egyik nap utaztam a buszon, egyik kezemmel a bőr kapaszkodóba, másik kezemmel a fém korlátba kapaszkodtam. Felszáll egy hölgy nagy kosárral, s szegény keresi a kapszkodót, de az összes foglalt, így nem tud megkapaszkodni. Amint ezt meglátom, odatolom neki a bőr kapaszkodót, hisz nekem elég a korlát is. Odatoltam a feje fölé, s lóbálgattam, hogy lássa, de nem vette észre. Vicces volt a helyzet, hogy a feje felett lóbálom a kapaszkodót, s ahogy mosolyogva elnéztem a hölgy feje felett, láttam, hogy a mögötte álló fiatalember vigyorog rám ezerrel – ő is látta a helyzetet, s kedvesen összemosolyogtunk. Ez olyan kis kedves gesztus volt, mosolyt csalni az emberek arcára.
Egy másik reggel munkába menet elmentem a pékségbe, s amikor ki akartam fizetni a péksütimet, rájöttem, hogy nincs nálam elég készpénz, mert az utolsó százasomat odaadtam egy zenésznek, aki egy aluljáróban gitározott, hogy az albérletét tudja fizetni. Ekkor megszólalt egy fiatal lány mögöttem, hogy ő nagyon szívesen kifizeti az én pogácsámat, csak mondjam meg mennyi pénzre van szükségem. Ez is olyan klassz dolog volt, hogy ilyen segítőkészek az emberek. Teljesen ellágyultam, nagyon jó érzés volt.
Tegnap bevásárlás során épp a pénztárnál álltam, fizettem volna, s akkor látom, hogy a becsomagolt, szeletelt kenyér szétesőben van, levált a héja. Mondtam a pénztárosnak, hogy ezt ki kellene cserélni, mire mondta, hogy jó, ő kicseréli. Erre megszólalt a mögöttem álló fiatalember, hogy adjam oda, majd ő gyorsan kicseréli. Így is történt, hozott nekem egy ép kenyeret, amin még a kasszás nő is meglepődött, mondta is neki, hogy “fiatalember, nekem is bevásárolhatna majd a műszak végére”. 🙂
Szóval ilyen kedves jelenségekkel találkozom mostanában, s úgy gondolom ez azért van, mert egy hónapja hoztam egy döntést az életemben:
Amióta elvesztettem a munkámat, sokkal érzékenyebb lettem a szociális dolgokra, s el is határoztam, hogy jobban oda fogok figyelni az emberekre, s ha látom, hogy valakinek segítségre van szüksége, akkor segíteni próbálok.
Azt a döntést hoztam, hogy úgy fogok segíteni, hogy nem várok cserébe semmit. Nem várom el, hogy ezért cserébe kedvesek vagy akár hálásak legyenek. Nem számít. Csak az számít, hogy ha szükség van rá, próbálok segíteni nekik.”
A fenti történetet Eszter mesélte el nekünk. Neked van hasonló élményed? Örülnénk, ha megosztanád velünk! 🙂