Hogyan kezeltem életem legnagyobb válságát? – 2. rész
(A történet első része ITT olvasható.)
Emlékszem az első alkalomra, ültem egy sarokban magamba roskadva, rögtön rám cuppantak, a gyógyítók és kaptam egy óra energiakezelést. Eszméletlen élmény volt, utána jelentősen jobban éreztem magam, és megtapasztaltam a saját bőrömön az energiaáramlás jelenségét. Ezután ott voltam minden alkalmon, egy idő után elsajátítottam az egyes Reiki fokozatot, rengeteg önhipnózis gyakorlatot tapasztalhattam meg, és elkezdtem magamon kívül másokat is gyógyítani, a betegek pedig sorba gyógyultak a kezeléseim által, megerősödött a hitem, hogy nekem valóban ez az utam.
Közben az Attila bíztatására elkezdtem a gyógymasszőri tanfolyamot is, így ma már végzett gyógymasszőr is vagyok. További haszna volt, hogy a Reiki, a gyógymasszőri tanfolyam, és a munkám mellett nem maradt időm a kesergésre, az önsajnálatra, és az önbizalmam is jelentős növekedésnek indult az által, hogy láttam, így 54 évesen is képes vagyok változtatni, tanulni, fejlődni, új utakat keresni, új nagyszerű barátokra szert tenni! Az életem kezdett kiteljesedni, új értelmet nyerni. A sötét alagút végén feltűnt végre a fény. Balázs Attila látva a fejlődésemet, újabb lehetőségeket ajánlott fel, melynek keretében elvégeztem nála egy önhipnózis, meg egy regressziós hipnózis tanfolyamot is, melyek tovább növelték lehetőségeimet.
Attilával folytatott beszélgetéseim vezettek egyik jelentős változására az életemnek, még pedig arra, hogy nevet is változtattam, ma már második nevemet használom, az Attila helyett, az Andrást, az új ismerőseim, már ezen a néven ismernek!
Lassan gyógyultak a sebeim is, de próbálkozásaim a gyengébb nem felé, sorozatosan kudarcot vallottak, még nem álltam készen egy új kapcsolatra, persze ezt akkoriban elég tragikusan éltem meg és nem múltak el a mélypontok sem. Ilyenkor leittam magam, vettem egy doboz cigit, amit néhány óra alatt ki is végeztem.
Egy év után elvégeztem a Reiki kettes fokozatát, ahol újabb gyógyító technikákat sajátítottam el, a hozzájuk tartozó szimbólumok használatával együtt. Már képessé váltam több beteg együttes kezelésére, lakások megtisztítására, behangolására, és még rengeteg mindenre.
Erőfeszítéseim eredményeként, megérett a helyzet egy párkapcsolatra is, ami ugyan nem tartott sokáig, de visszaadta az önbecsülésemet.
Egyre több rászorulót gyógyítottam a csoporton belül, és a rokonok között, ami növelte, növeli az önbizalmamat és a módszer hatásosságába vetett hitemet is. A családban is sok sikert értem el, a bátyám, a fiaim, a kislányom, rendszeresen fordulnak hozzám, ha egészségügyi problémáik vannak, vagy egyszerűen csak le vannak merülve!
Életem egyik nagy problémája a párkapcsolat azonban még mindig komoly lelki problémákat okozott, és a nem kellek lelkiállapotban tartott, felkerestem hát több párkereső programot, de sokáig csak nézegettem a hölgyeket, olvasgattam az adatlapjaikat, de kezdeményezni egyelőre nem volt merszem, sem válaszolni a kezdeményezésekre, rettegtem a kudarctól, az elutasítástól, a válás miatt ezek beégett programokká váltak bennem. No és a 18 évnyi házasság alatt elfelejtettem az udvarlás fortélyait is.
A Reiki klubba sok hölgy járt, beszélgettem velük, udvaroltam nekik, kezdtem ráérezni, hogyan is kell hozzájuk szólni, mi az, amit lehet és mi az, amit nem. Lassan megkedveltek a hölgyek, egyre közvetlenebbé váltam velük, és ők is velem. Láttam, hogy jó úton járok, hogy tetszik nekik az, amilyen vagyok. A bátorságom, és az önbizalmam napról-napra növekedett, sokat segítettek ebben a rendszeresen gyakorolt önfejlesztő gyakorlatok is. Egy napon eljutottam odáig, hogy mertem válaszolni a párkeresőn kapott levelekre, és bár félve, de több olyan hölgyre is ráírtam, aki megtetszett. Találkozókra kezdtem járni, de nem nagyon jöttek össze a dolgok, néhány kalandom azért volt ebben az időszakban. Sokat tanultam ezekből, sok tapasztalatra tett szert.
2014. január elején aztán megláttam egy hölgyet a neten, aki nagyon megtetszett, de nem mertem ráírni, gondoltam, egy ilyen nőnek aztán biztosan nem kellek. De minél többet nézegettem a képét, annál inkább növekedett a vágy bennem, hogy találkozzak vele. Végül egy hét után összeszedtem minden bátorságomat, és lesz, ami lesz alapon megírtam a levelet. Megérkezett rá a válasz és nem volt elutasító. Repkedtem az örömtől, de a kételyek azért mardosták a lelkemet. Teli volt a fejem a magam gyártotta kételyekkel, tényleg kellhetek neki? És mi lesz, ha nem? Végül létrejött a találkozó és szimpatikusak voltunk egymásnak. Így ma már elmondhatom, hogy egy éve boldog párkapcsolatban élek! Hosszú út vezetett idáig, de megérte!
Hozzá tartozik a történethez, hogy a barátnőm – aki az egészségügyben dolgozik – teljesen szkeptikus volt a kézrátétes gyógyításokkal szemben, azonban mára, látva, hogy mik történnek körülöttem, milyen gyógyulások, telepatikus jelenségek, és más átlagos ember számára megmagyarázhatatlan dolgok, egyre gyakrabban fordul hozzám, mindenféle egészségügyi problémával.
Mivel sikerült megoldanom a párkapcsolati problémámat is, az állapotom, minden eddiginél kielégítőbb lett. Most már alkalmassá váltam rá, hogy ismét tovább lépjek, így aztán néhány hónapja elvégeztem a Reiki 3-as fokozatát, amire nem volt pénzem, de ahogy a vágyam megjelent erre a tanfolyamra, jelentkezett az egyik rokonom, hogy ő úgy látja, sok embernek válok hasznára és ő kifizeti nekem a szükséges összeget, hogy még több emberen tudjak segíteni. Hiszem, hogy a Reiki ereje tette ezt lehetővé, ő talált rá és ösztönözte a rokonomat, amiért hálával tartozom a Reiki energiának, a rokonomnak, hogy meglátta ennek fontosságát és áldozott rá, és hálával tartozok még sok embernek a bíztatásért, a bizonyságtételekért, és persze elsősorban Attilának, hogy hitt bennem, hogy hisz bennem, és a sok tudásért, amit átadott részemre!
Természetesen a tanulás nem ért véget, minden egyes gyógyításból emberekkel való beszélgetésből, a Reiki klubban végzett gyakorlatokból, gyógyításokból, eszmecserékből további tudást merítek, melyeket beépítek a mindennapjaim életébe.
Ma már boldogan élek, nem problémamentesen, de a problémákat kezelve, azokból tanulva, továbbfejlődve.
Virág Attila András