Küzdelem Karácsony előtt
A minap vettem egy Zen Tarot kártyát, hogy kitapasztaljam milyen felismerésekhez, megfigyelésekhez segÃt hozzá. Azt találtam ki, hogy (ha eszembe jut, akkor) minden nap húzok egy kártyát azzal a kérdéssel, hogy mi az aznapi iránymutatás – mire figyeljek ma?
A mai kártyalap a “Küzdelem” volt. MeglepÅ‘dtem a lapon, hisz mára nem terveztem semmilyen küzdelmet, Ãgy nem jött egybÅ‘l semmi “aha” élmény a lap kapcsán. Elolvastam a kis könyvecske útmutatásait, s elindultam utamra.
Nem telt el egy óra, máris több küzdelemnek lehettem szemtanúja. Kétszer álltam sorba a postán, s mindkét esetben ebbe botlottam:
ElÅ‘ször a postaboltnál szeretett volna egy hölgy bátortalanul “odatolakodni” (mint késÅ‘bb kiderült, az ajánlott levélhez való kÃsérÅ‘-nyomtatványt kereste, s nem akart csak emiatt kétszer sorba állni), de a sorban elÅ‘ttem álló idÅ‘s hölgy igen elszánt volt, s már az arckifejezésén lehetett látni, hogy itt senki nem furakszik be elé. Mikor az elÅ‘tte levÅ‘ úr végzett, ügyesen le is zárta a szöget és nem engedte oda a hölgyet, hogy kérdezzen, majd elégedetten elkezdett trécselni a kiszolgáló hölggyel.
Néhány perccel késÅ‘bb levelet akartam feladni, s mivel az ügyfélhÃvó rendszer nem működött, a postások egy “kérjük itt várakozzon” táblával igyekeztek az ügyfélsorolást megoldani (egy sor állt három ablakhoz). A “szemfülesek” itt is megpróbáltak két sort kialakÃtani, vagy épp a táblát figyelmen kÃvül hagyva rögtön az épp ügyintézÅ‘ ember mögé beállni. Két percen belül két ilyen konfliktus is kialakult, csak hogy 1-2 perccel elÅ‘bb fizethessék be csekkjeiket.
Megéri ezért az 1-2 percért? Vagy kell valami kis izgalom az életünkbe, amit Ãgy szerzünk meg? Vagy errÅ‘l majd lehet mesélni a barátoknak, a párunknak (természetesen a saját szemszögünkbÅ‘l, magunknak igazat adva)?
Megnézzük az interneten a videókat az amerikaiakról, akik a Black Friday alkalmával tülekednek, verekednek, (itt is van egy ilyen videó: https://www.youtube.com/watch?v=5w7FjW3QeiQ ), elképedünk rajra, de kicsiben itthon is ez történik, nem?
Nem csak a Karácsony közeledtével mondom: lehetne egy kicsivel több odafigyelés és kevesebb küzdelem?