Gyászból a Fénybe, Fényből az Életbe
„Napok óta sokkos állapotban van, még családtagjaival sem beszél, nagyon összetört. Mindig is anyás gyerek volt, tulajdonképpen most lett vége a gyerekkorának. Értesülésünk szerint napok óta bezárkózott a szobájába, enni is alig akar, egyetlen szót sem lehet kihúzni belőle. Nem tudja feldolgozni a veszteséget.” – e pár sort egy újság híréből vágtam ki. Talán mindnyájan találkoztunk már a veszteség valamilyen formájával:
költözés, válás, halál.
Segítséget szeretnék nyújtani ehhez a munkához. Most elsősorban a halállal fogunk dolgozni. Az ember sok esetben nem tudja feldolgozni a veszteséget. Azonban a veszteség feldolgozása nélkül nem tudunk továbblépni, -élni. Fel kell dolgozni, ami történt. Tetszik, nem tetszik, ez van. Ezek már tények, megtörtént események. Sokszor vérrel, könnyel írva életünk történetét.
Befogadó elmével, nyitott szemlélettel, tiszta szívvel, szorgalmas munkával, a bűntudat elengedésével, az új helyzetek felismerésével, a jövőbe nézve meg kell kezdeni Gyászmunkánkat.
Miért is?
Mert mi Itt vagyunk. Vagyunk, létezünk és számtalan feladat vár még ránk. Abban az esetben, ha a veszteségünkkel kapcsolatban van egy élő lény, ember, állat, növény, ez még kiemeltebb fontossággal bír. Bár minden eset egyedi és nem lehet úgy megközelíteni, hogy az én veszteségem nagyobb, különlegesebb mint a másik emberé. Minden lény boldog akar lenni. Mindenki a figyelemre, valamilyen szintű elismerésre, szeretetre vágyik. S ezt a hozzánk közel állóktól, kapjuk, várjuk. Az úgynevezett belső körtől.
Az emberiség nagy része nem szereti önmagát, s mástól várja a figyelmet, a szeretetet, az értékelést. Életünk, életterünk, kapcsolódásunk sokszor lekorlátozódik pár élőlényre. Kizárva a további széles kapcsolódás lehetőségét más élőlényekkel, kiválasztódik egy szűk kör, s ebből akár hamar (egyik pillanatról a másikra) elfogyhatnak a résztvevők. Magunkra maradhatunk, magunkra maradunk. A magány beszűkít, lelassít. (A tudatosan végzett elvonulásoknál ez még jó is, egyfajta lelkigyakorlat.) Itt és most azonban nem erről van szó.
Változnunk kell, fel kell dolgozni a veszteséget.
Fel kell dolgozni a mindent lebénító, átitató fájdalmat. A gyászmunkában mindennek helye és ideje van. Segítséggel ezen végig tudunk menni, visszatalálunk, s el foglaljuk új helyünket az életben.
A közös munka, a csoportos munka, a házi feladatok ebben segítenek. Az idő, nem old meg semmit. Mi, mi magunk, mi vagyunk azok akik igen. Egyedül mi vagyunk képesek a feloldásra, elengedésre.
Nem csak nekünk kell tovább lépni, hanem annak a léleknek is, aki testéből kilépett, kinek teste nem mozdul, élettelen. A köznyelv azt mondja halott, pedig ez nem igaz. A test halott , de a lélek halhatatlan. (Saját bőrömön tapasztaltam meg több esetben a testen kívüliséget.)
Az immár, test nélküli léleknek szintén megvannak a feladatai, amit ilyenkor meg kell „élnie”, be kell végeznie. Szerencsés esetben 7×7 (49) nap a test halála után, amíg átmegyünk, átmehetünk a fény kapun. (A Karma Urai ezt a folyamatot ellenőrzik, segítik).
E 49 nap alatt kell felismerni, megérteni hogy most “csak” finom energiaként van jelen, teste halott, lelke halhatatlan. Szerettei siratják, kötödésükkel itt tartják, feltartják, bűntudattal, rendezetlen érzelmekkel bénítják. Miközben van dolga bőven, tapasztal, tanul, készül a fénybe. Azonban ezt az időszakot mi magunk is segíthetjük viselkedésünkkel, ősi rítusokkal, szeretettel, felajánlásokkal, megbocsátással, stb.
A “Jaj, most mi lesz velem!”, “jaj istenem …”, stb. blokkol, láncra ver. Az önsajnálatunk, félelmeink a jövőtől, a magánytól visszatartó energiaként hat a test nélküli lélekre. Az érzetek, érzelmek üzemanyag a lélek számára az utazás során. Lehetnek, ezek pozitív, vagy negatív érzelmek amit velük kapcsolatban éreznek a testben élő hozzátartozók. Sajnálat, szeretet, harag, megbánás, bűntudat, ezeket az érzelmeket érezheti a test nélküli lélek is. Erőteljesen hatnak rá, befolyással vannak rá, valamint további spirituális fejlődését is meghatározzák, emelik, vagy nehezítik. A régi világ rítusai, lépései ebben segítettek mindenkinek, egyaránt.
Szeretnéd a Téged ért veszteséget feldolgozni és továbblépni?
Gyere el következő kurzusunkra, ahol egy teljes napot szentelünk a gyász feldolgozásának. Gyere el, segítünk!