Hogy csinált az önhipnózis Stallone-ből Rockyt
Nehéz kezdet és a váratlan fordulat
Sylvester Stallone karrierje elején 10 évig próbálta magát beküzdeni Hollywood köztudatába, minden látványosabb eredmény nélkül. A színész karrierje elején nagyon komoly pénzügyi nehézségekkel küzdött, annyira, hogy volt idő, amikor még lakást sem tudott bérelni. Így esett, hogy egyszer három hetet a new yorki Port Authority busz-pályaudvaron volt kénytelen tölteni, jobb szállás híján.
A kasszasiker
1976-ban aztán hirtelen megtörtént az áttörés. Egyszer csak a semmiből megszületett “Rocky”. A film 10 Oscar jelölést kapott, amiből kettő személyesen Stallone-nak szólt: a Legjobb színésznek és a Legjobb forgatókönyvnek járó jelölés. Sokan nem tudják, de a sikerszéria forgatókönyvét személyesen Sly írta. A film végül három Oscart söpört be: a legjobb film, a legjobb rendező és a legjobb vágásért járó díjat.
A titok, ami az emberek figyelmét elkerülte
Hogyan kapcsolódik mindez az önhipnózishoz?
A válasz a korábbi évek küzdelmeiben keresendő. A “Rocky” hivatalos filmkönyvében Stallone a következőeket írja:
“Megérkeztem Philadelphiába, a forgatásra és halálra voltam rémülve.”
Belső félelmei és kétségei ellenére Stallone, a filmkönyv szerint, nap mint nap félrevonult, hogy egy sajátságos szertartást végezzen: speciális technikát alkalmazva lepihent egy kis időre, fejére tette a fejhallgatót és lejátszott magának néhány kazettát, amiket még Los Angelesben kapott. Ezek a kazetták személyre szabott szuggesztiókat tartalmaztak, melyeket Stallone a napi önhipnózisai során használt.
Gil Boyne
Az említett kazettákat Gil Boynetól kapta, akit akkoriban sokan csak úgy ismertek, mint a “Sztárok Hipnotizőre.” Gil Boyne a szakmája iránt mélyen elhivatott ember volt, a hipnoterápia egyik kiemelkedő reformátora.
Hollywood akkor is bővelkedett kétségek között őrlődő, magukban bizonytalan emberekben, így Gil elég széles ügyfélkörrel rendelkezett. Sok híres ember kérte a segítségét, nem ritkán azért, hogy segítsen nekik megerősíteni az önbizalmukat, feljavítani a színészi játékukat, fellépésüket és nem utolsó sorban leküzdeni a félelmeiket és gátlásaikat.
A találkozás
Stallone 29 éves volt és úgy érezte megrekedt a pályafutásában. Csak kisebb szerepeket kapott, és bár néhány sorozattal is próbálkozott, de nem került be a köztudatba. Színész kollégáitól kapta az ötletet, hogy keresse fel Gil Boyne-t, hátha ő tud segíteni. Amikor személyesen találkoztak a beszélgetés során hamar kiderült, hogy egy helyről származnak mindketten. Ez északkelet Philadelphiának az az ír-katolikus hírhedt negyede, mely a kemény bunyósokkal, harcklubokkal és kocsmai verekedésekkel híresült el.
A hipnotizőr felismerte, hogy Stallone akkor lehet sikeres, ha visszanyúl a saját gyökereihez és végre önmagát fejezi ki. Ehhez nem kellett más, csak megtanítani őt bízni saját magában. Azt mondta neki, hogy van egy csodálatos történet, ami arra vár, hogy megírják. Ez a történet azokról a nagyszerű harcosokról szól, akik a régi philadelphiai harcklubokban kezdték pályájukat. Érezte, hogy ez az, ami a fiatal színésszel rezonál.
Gil Boyne hitt abban, hogy Stallone képes megírni ezt a történetet és ezt meg is mondta neki. Majd megtanította Sly-t az önhipnózisra. Megtanította neki hogy, hogyan tudja az önhipnózis által kifejezni a kreativitását és kifejleszteni magában azt az önbizalmat, ami képessé fogja őt tenni arra, hogy véghez vigye a dolgot.
Az elkötelezettség és az eredmény
Stallone ettől fogva elkötelezetten végezte a gyakorlatokat. A találkozás után hat hónappal pedig, három nap leforgása alatt megírta a Rocky forgatókönyvét.
Két producer érdeklődését is felkeltette a forgatókönyv, azonban Stallone-nak volt egy kikötése: mindenképpen ő akarta eljátszani a főszerepet. A filmkarakter annyira mélyen gyökerezett benne, hogy bármennyire is próbálta őt erről a környezete lebeszélni, többek között az édesanyja is, ő nem engedett. Hitte, hogy olyan hitelesen tudja átadni a szerepet, ahogyan senki más. Kitartásának meglett az eredménye: Sylvester Stallone nevét az egész világ megismerte.
Mi történt Stallone-val?
A változás lényege az volt, hogy az önhipnózis kioldotta a színészben azokat a gátlásokat és kétségeket, amik képességeit hullámvölgybe taszították. A tudatalatti programozás felkorbácsolta a benne rejlő hatalmas motivációs erőt és megadta neki azt a lendületet, ami által mindezt ki tudta fejezni.
Az Önhipnózis és a programozás
Negatív gondolataink kétségeket ébresztenek bennünk, a képességeinkben. Ezeknek a negatív programoknak a gyökerei gyakran a gyermekkorig nyúlnak vissza. Amikor gyerekkorban azt halljuk, “De rossz vagy!” vagy, hogy “haszontalan vagy, mint a bátyád” ez kényszerképzetté válhat. Beég a tudatba és alattomos, negatív programként folyamatosan gátolja a kreativitásunkat.
Az önhipnózis által meg tudjuk tanulni ezeket a negatív programokat felismerni magunkban és átalakítani őket.Ekkor ez az energia felszabadul és ahelyett, hogy minket gátolna pont fordítva, támogatni fog minket.
Aki kíváncsi a poszt ihletét adó eredeti cikkre angolul az itt elérheti:
Angol nyelvű cikk Gil Boyne munkájáról: Does Hypnotism Really Work? (Működik-e a hipnózis?)
STAR HYPNOTIST GIL BOYNE
WEEKEND PEOPLE MAGAZINE, London, Anglia, Június 1987
How Gil Boyne helped Stallone become Rocky Balboa (Hogyan segített Gil Boyne Stallone-nak Rocky Balboa-vá válni)
Gil Boyne Online
Furin Irina hipnózissal, önhipnózissal foglalkozó oldalát az az alábbi linkre kattintva érheted el:
