Spirituális elvonulás – Adyashanti
Korábbi cikkemben (ITT) írtam arról, hogy mi is az a spirituális elvonulás, miért jó és kinek ajánlott. Most egy konkrét elvonulásról szeretnék írni, ahol 2015-ben voltam először.
Elvonulás Adyashanti-val
Adyashanti egy amerikai spirituális tanító, s bár mestere Zen buddhista hagyományokat követett, ő nem egy vallási irányzat hivatalos képviselője. Így az általa tartott elvonulás sem köthető vallási irányzathoz, s bárki részt vehet rajta. Egy-két apróságon látszik, hogy hozott néhány dolgot a Zen buddhizmusból (pl. mantrázás a reggeli meditáció végén), de ezek egyáltalán nem zavaróak és nem is kötelezőek.
2015-ben és 2016-ban két elvonulást tartott Európában (egyet Hollandiában, egyet Angliában), s mivel a többit Amerikában tartotta, így ezek a legközelebbi helyek, ahol élőben is részt lehet venni tanításain. Ha valamelyik könyvét már olvastad, akkor valószínűleg tudod, hogy tanításai milyen irányzathoz állnak közel. Ha nem olvastál még tőle: én leginkább a nem-kettősség, non-dualitás tanításaként jellemezném (hasonlóan az advaita védántához, de bármiféle hindu hivatkozás nélkül). Ezen tanítás jeles képviselői voltak: Sankara, Srí Ramana Maharsi, Srí Niszargadatta Mahárádzs.
Adyashanti elvonulása egy 5 napos csendes elvonulás, ahol teljesen elvonulunk a világtól és a világ felől érkező információktól, tapasztalásoktól, nem használunk elektronikai eszközöket (mobilt, tabletet, mp3 lejátszót sem), nem olvasunk és nem kommunikálunk se szóban, se írásban.
A feladat nagyon egyszerű: befelé figyelni, felfedezni az Önvalónkat, hogy kik is vagyunk valójában, s mi a valóság. Ezt leginkább meditációval és önvizsgálattal (self-inquiry) tesszük, csendben, befelé fordulva.
Maga a program nagyon egyszerű: van hat meditációs blokk, amikor bemehetsz meditálni a nagyterembe (gong jelzi az erre dedikált idő elejét és a végét, de természetesen előbb is érkezhetsz és tovább is maradhatsz meditálni). Van még délelőtt egy kb. egy órás tanítás, amikor Adyashanti tart beszédet, s este van még egy kérdezz-felelek, ahol a kiválasztott jelentkezők a kérdésük erejéig megszakíthatják a hallgatást. Ennyi a program, s a három étkezéssel, meg a programok közötti szünetekkel együtt ez ki is tölti a napot 7:30-tól 21:30-ig.
Személyes élményeim, tapasztalataim
Először is a csendet emelném ki. Ez volt az első csendes elvonulásom, így ilyen sokáig még sosem voltam csendben. Kíváncsi voltam hogy lesz, de szerencsére nem okozott gondot csendben maradni. Lehet, hogy sokaknak nehéznek tűnik ez, nekik talán érdemes egy rövidebb időtartammal kezdeni (1 nap, 3 nap), de azt gondolom, hogy aki komolyan szeretne foglalkozni spirituális fejlődésével, mindenképp érdemes egyszer-kétszer kipróbálnia a csendes elvonulást és megfigyelni a hatását. Sokat segít, hogy a többiek is csendben vannak, tehát nem arról van szó, hogy kilógnál a társaságból. Mindenki csendben van, s ehhez kell igazodni. Adyashanti elvonulásán még arra is figyeltek, hogy a konyhai személyzet se szóljon hozzánk, így a kiszolgálás is teljes csendben történt.
Úgy tapasztaltam, hogy már maga a csend is egy nagyon erős keretet ad az elvonulásnak – mivel nagyon sok zavaró tényezőt és időtöltést kizár, így segít, hogy végig rajta tarthasd a figyelmedet azon a témán, ami miatt idejöttél: önmagad megismerésén.
A külső csend eredménye pedig a belső csend is lehet. Lecsendesülnek a gondolatok, egyre többször, egyre hosszabb időre tapasztalhatod meg a belső csendet. Én ezen a téren szerencsésnek mondhatom magam, számomra a belső csend már évek óta alapvető, mégis azt kell mondjam, hogy ez az elvonulás segített “elmélyíteni” a belső csendet. Előtte nem gondoltam volna, hogy ilyen lehetséges, de ezidáig ez a legjobb szó, amit találtam erre a tapasztalásra.
A második téma, amit kiemelnék a “semmittevés”. Előzetesen azt gondoltam, hogy számomra ez lesz a legnehezebb az egészben. Otthon, utazás közben, szabadidőmben szeretem elfoglalni magam. Sokszor van nálam könyv, zene vagy hangoskönyv utazáshoz, otthon pedig mindig találok magamnak elfoglaltságot. És akkor egyszer csak ott találtam magamat ebéd után az ágyon fekve és még volt egy órám a következő meditációs blokkig. Nem volt semmi dolgom, sőt nem is tudtam semmivel elfoglalni magam, hiszen tilos olvasni, elektronikai eszközöket használni, stb. Egy ideig “szenvedtem” az ágyon, hogy most mi legyen, s egyszer csak rájöttem, hogy ez is rendben van. S innentől kezdve le tudtam lassulni az elvonulás ritmusához. Akkor is minden rendben van, ha nem csinálok semmit. És ez így is volt az elvonulás hátralévő részében.
Ha neked könnyen megy ez, és a nyaralás során is inkább a passzív pihenést szereted, lehet, hogy ezzel neked nem lenne sok dolgod, csak élvezni, hogy itt is így van. Ha viszont ismerős számodra, amiről írok, az elvonulás segít ebben, hisz ott nincs más dolgod, és ha megvan ez a kattanás, amiről írtam, onnantól könnyebb lesz az elvonulás, hisz lenyugodhatsz, ráhangolódhatsz, hogy ez is rendben van. További hozadéka lehet ennek, hogy mivel itt megtapasztaltad milyen ez, ezt átmentheted az elvonulás utáni hétköznapi életedbe is, ott is könnyebben, nyugodtabban megélve a helyzeteket.
Adyashanti elvonulására nagyon igaz volt, amit előző cikkemben írtam, hogy itt minden azt szolgálja, hogy neked csak annyi dolgod legyen, hogy befelé tudj figyelni. Nem volt semmi dolgom, nem kellett dolgoznom, kaptam ellátást, lényegében nem volt gondom semmire, az egyetlen feladatom az volt, hogy meditáljak és befelé figyeljek. Az egyik résztvevő viccesen meg is jegyezte az egyik kérdés-feltevésnél: “Egész nap ‘pizsamában’ lehetek és még el is látnak.” 🙂
Ami nekem még nagyon tetszett, az a természetközeliség és az elzártság. Egy olyan helyen voltunk, ami távol van a nagyváros zajaitól és erdős vidék veszi körbe. Plusz csak mi voltunk ott, így senkinek nem volt furcsa egy csapat néma ember, akik egyesével sétálgatnak vagy fekszenek a mezőn. S persze ez egy remek hely egy kis belső munkára vagy például sétáló meditációra.
Számomra nagyon intenzív volt az elvonulás, ezelőtt soha nem meditáltam egy nap annyit, mint itt. Nekem az időbeosztás is megkönnyítette az életem, mivel még nem volt bevett rutinom arra, hogy hogyan meditáljak ennyit egy nap, jól jött, hogy napi hat meditációs alkalom fixen a napirend része volt. A spirituális útnak fontos rész a saját megtapasztalás, és ennek kiváló eszköze a meditáció. S ezeket a tapasztalatokat magadnak kell felfedezned, az, hogy valaki mesél róla, az közel sem ugyanaz, hiszen itt nem intellektuális megértés kell, hanem megtapasztalás és felismerés.
Végül szeretném még kiemelni a tanításokat és a kérdésekre adott válaszokat. Hozzám nagyon közel áll az, amit Adyashanti tanít, s több könyvét elolvasva, hanganyagát meghallgatva mondhatom, hogy az elvonuláson adott tanításai és a kérdésekre adott válaszai mondtak újat számomra, s fontos megértéseket eredményeztek. Néha ugyan úgy éreztem, hogy túlmagyaráz egy-egy dolgot, három-négy oldalról is megközelít egy-egy témát, de végül erre is kaptam választ: azt mondta, hogy nem csak intellektuális befogadásra törekszik, hanem arra, hogy a kérdezőben egy mélyebb szintű megértés jelenjen meg a témával kapcsolatban, s ezért jár körbe egy-egy kérdést ilyen alaposan.
Mindent összevetve új tapasztalatokkal, új megértésekkel és mélyebb csenddel tértem haza az elvonulásról, s örülök, hogy részt vehettem rajta.
Ki is az az Adyashanti?
Adyashanti (neve “alapvető békét” jelent szanszkrit nyelven) egy amerikai spirituális tanító, aki minden lény felébredésének szolgálata mellett kötelezte el magát. Adyashanti 1996 óta tanít, tanításai arra invitálnak, hogy állj meg, vizsgáld meg és fedezd fel, hogy mi igaz és mi szabadít fel a létezés középpontjában.
Tanításai tradíciótól és ideológiától mentesek: “Az Igazság, amire rámutatok, nem korlátozódik semmilyen vallási nézeten, hitrendszeren vagy doktrínán belülre, hanem nyitott mindenki számára és mindenkiben megtalálható.”
Kaliforniában él, és rendszeresen tanít, tart elvonulásokat az USA-ban, Kanadában és Európában is. Online rádióműsora is van és online tanfolyamokat is tart. Számos könyv és hanganyag szerzője, több könyve magyarul is megjelent: Kegyelembe esni; Az üresség tánca; Világod vége.
Legutóbbi információim szerint 2017-ben nem jön Adyashanti Európába, így ha valaki szeretne nála részt venni egy elvonuláson, vagy várnia kell, vagy kiutazni Amerikába.
Hálásan köszönöm a fényképet a szervezőknek.