Reiki és egy csodálatos látomás
[A történet az “Első találkozásom a Reikivel” bejegyzés folytatása.]
Könyvemet, gyöngyszememet, mellkasomhoz szorítva csodás álomba szenderültem, útitársaimtól a rémálmoktól immár hosszú, hosszú idő után elsősszőr meg szabadulva, egy csodás álomba, jövő képbe merültem.
A könyv borítóján szereplő aranyszínű Reiki szimbólumból kellemes melegség, bizsergés indult el mellkasomon keresztül a testembe. Abban az időben rendszerint kezem, lábam, talpam szinte mindig hideg volt, fázott. Azonban ahogy a borítón szereplő Reiki szimbólum (ez a szimbólum a Reiki neve volt japán betűkkel leírva) szorosan mellkasomhoz ért, egy erőteljes és mégis kellemesen lágy melegség, hullámzás indult, terjedt szét a testemben. Felmelegítette, átmelegítette szinte mindig hideg kezeimet, lábaimat. Szokatlan érzés, az ellazulás, az elernyedés érzése járta át egész lényemet, minden porcikámat. Éreztem ahogy süppedek, süllyedek egyre mélyebbre és mélyebbre .
Olyan érzés volt mintha ólom súlyúvá váltam volna, elnehezedett minden testrészem, szinte mozdíthatatlanná vált az egész testem. A gravitáció ereje belepasszírozott az ágyamba. Eltávolodtak a külső zajok, lelassultak a gondolatok, oldódtak a zavaró érzelmek. Kellemes melegséggel kísérve, lassan fokozatosan megnyílt bennem valami, s könnypatakok fakadtak szememből, s csendben, némán sírtam, lábam izmai lágyan néha megrándultak, mintha egy tűt szúrtak volna bele. S csak sírtam, sírtam, csendben nyíltam, lassan útjára engedtem, elengedtem „világ fájdalmam”.
Kezeim egyre melegebbek és melegebbek lettek, önkéntelenül hasamra tettem, itt még melegebb lett, tűz forró. Hasamban oldódtak a görcsök hangos táncot járva. Szívem dobbanása lassult, béke és nyugalom, megbékélés, elengedés járta át tudatom.
Kérdés jelent meg bennem fenn hangon. Ez a Reiki ?
Csendben elaludtam, mély pihentető álomba szenderültem. Másnap frissen kipihenve ébredtem, hosszú idő után újra, érdekes, megmagyarázhatatlan érzéssel, boldog voltam.
Miért? Mi okból? Mi történt?
A napsorán, egy csodálatos álom mozaikdarabjai jöttek felszínre, s álltak össze bennem egy boldogságos izgalmas jövőképpé. Látomásomban, víziómban, láthattam amint embereket gyógyítok, segítek, tanítok. Fantasztikus érzés volt, először éreztem hogy hasznos, értelmes dolgot végzek. Olyan tevékenységet ami büszkeséggel, megelégedettséggel tölt el.
Éreztem az emberek szeretetét, tiszteletét. Büszke voltam magamra, s éreztem hogy valami hatalmas csodálatos erőnek vagyok a részese, birtokosa, végrehajtója, pozitív segítője.
Végre.
Végre vége.
Van végre egy tiszta cél. Egy cél mely örömmel, s élettel tölt el.