Spirituális elvonulások
Mi is az a spirituális elvonulás? Spirituális elvonulás alatt általában azt értjük, amikor az ember fogja magát és hosszabb-rövidebb idÅ‘re felfüggeszti hétköznapi teendÅ‘it, kilép a mókuskerékbÅ‘l, s elvonul valahova, hogy önmagával, saját lelki fejlÅ‘désével foglalkozzon. Hogy megszüntessük (lecsökkentsük) a hétköznapokból származó, figyelmünket kifelé, a világ felé irányÃtó tényezÅ‘ket, ez általában fizikailag is egy a megszokottól eltérÅ‘ helyre való elvonulást jelent.
Ez az elvonulás történhet egyénileg is – ahogy például a szerzetesek, jógik, remeték vonulnak el a világ elÅ‘l évszázadok (évezredek?) óta – vagy valamilyen szervezett kereteken belül, például egy spirituális tanÃtó vezetésével. Én most az utóbbiakról, a szervezett elvonulásokról szeretném gondolataimat megosztani.
Vallástól, hitrendszertől, módszertől függően sokféle elvonulás létezik, s az egyik módja, hogy megkülönböztessük jellemzőiket az az, hogy mitől (és milyen mértékben) vonulunk el, s mi felé, minek az irányába vonulunk el, azaz minek szenteljük a figyelmünket az elvonulás során.
Mitől vonulunk el ilyenkor?
Legáltalánosabban úgy fogalmazhatnám meg, hogy a külvilágtól, a világ felől érkező befolyásoló tapasztalásoktól.
Azaz ilyenkor elvonulunk a munkától, elvonulunk a családtól és a barátoktól is. Elvonulunk továbbá a világ hÃreitÅ‘l, információitól és a szórakozási lehetÅ‘ségektÅ‘l is (TV, rádió, zene, stb). Ha befelé akarsz figyelni, nem érdekes, hogy mi történik a világ másik felén, de még az sem, hogy a szomszéd utcában mi történt. Az pedig fÅ‘leg nem érdekes, hogy a kedvenc sorozatod legújabb epizódjában mi történik.
Vannak olyan irányzatok, akik a személyesebb dolgokkal is felhagynak ilyenkor, például az egyéni, de nem magunkra irányuló aktivitásokat sem végzik (olvasás, rajzolás), s vannak akik a kommunikációt is felfüggesztik ilyenkor (csendes elvonulás).
Mi felé vonulunk el?
Leggyakrabban önmagunk, Önvalónk, saját lelkünk megismerése és fejlÅ‘dése van egy ilyen elvonulás középpontjában. Téma lehet ugyanakkor a világ – fÅ‘ként fizikai sÃkon túli részeinek – megértése, megismerése, s egyes irányzatoknál ez jelenthet Isten (TeremtÅ‘, Abszolút valóság, stb.) felé fordulást vagy Isten keresését is.
Nagyon fontos az elvonulások során a saját tapasztalat szerzése, mely jelenthet befelé figyelést, koncentrációs és meditációs gyakorlatokat, önvizsgálatot és belső elmélkedést (kontemplációt) egy-egy témán vagy konkrét kérdésen. Az adott irányzattól függően további gyakorlatok is lehetnek a program részei (mantrázások, jóga, szertartások, stb.)
Ha tanÃtóval vonulunk el, egy ilyen elvonulás szerves része lehet az irányzattal kapcsolatos tanÃtások meghallgatása, s esetenként a kérdezz-felelek is.
Milyen előnyei lehetnek egy elvonulásnak?
ElÅ‘ször is az intenzÃv voltát emelném ki az elvonulásnak. Sokan nem meditálnak egy hónap alatt annyit, mint amennyit itt 5-7 nap alatt. S ennek belsÅ‘ tapasztalatokban, felismerésekben is mérhetÅ‘ az eredménye. Amikor az ember ráhangolódik egy ilyen belsÅ‘ munkára, csodás változások tudnak beindulni, legyenek azok átütÅ‘ erejűek, vagy szinte észrevétlenül megvalósulóak.
A második a “semmittevés”, vagy másképpen fogalmazva: képesnek lenni megállni. Bárhogy is éled az életed, ha vannak “üresjáratok” a napodban (pl. utazás a munkába, várakozás valahol, stb.) vagy van szabadidÅ‘d, akkor azt lehet, hogy szeretnéd valami számodra érdekes/hasznos/élvezetes dologgal eltölteni. Ez sok ember számára valamilyen kifelé irányuló (értsd: nem önmagával foglalkozó) tevékenységet jelent, legyen az olvasás, tévézés, játék (a telefonon), zenehallgatás, stb. Hogy néz ez ki egy elvonuláson? Ha a programokon részt veszel, akkor is ott vannak a szünetek, és az étkezések utáni idÅ‘szakok, amikor “normál esetben” valamilyen külvilág felé forduló dologgal foglalkoznál. És ez itt nincs. Csak Te vagy ott magadnak. Magaddal kell lenned. És ennek is nagy ereje tud lenni.
Külön szeretném hangsúlyozni a csendet. Számos társasági eseményre igaz, de még spirituális összejöveteleknél is gyakori, hogy amint szünet van, a legtöbb ember elkezd beszélgetni, s kapcsolódó vagy oda nem illÅ‘ témákkal “múlatja az idÅ‘t”. Na ez egy csendes elvonuláson nincs. Helyette a szünetben is lehetÅ‘séged van befelé fordulni, figyelni vagy épp elmélkedni az átélteken, a hallottakon. És ez egy olyan erÅ‘teljes keretet ad a folyamatnak, ami segÃt, hogy végig rajta tarthasd a figyelmedet azon a témán, ami miatt idejöttél – önmagad megismerésén.
Elhiszem, hogy sokaknak nehéznek tűnik 5-7 napig csendben maradni. Akinek ez probléma, lehet, hogy érdemes egy rövidebb időtartammal kezdeni (1 nap, 3 nap), de azt gondolom, hogy aki komolyan szeretne foglalkozni spirituális fejlődésével, mindenképp érdemes egyszer-kétszer kipróbálnia ezt és megfigyelni a hatását.
Ami nagyon fontos még egy ilyen elvonulás kapcsán, hogy itt minden azt szolgálja, hogy neked csak annyi dolgod legyen, hogy befelé tudj figyelni. Nem kell dolgoznod (bár lehetnek olyan irányzatok, ahol az elvonulás része lehet az önzetlen szolgálat, önkéntes munka, de ez akkor is jóval kevesebb idődet veszi el, mint a hétköznapi munka), kapsz ellátást, lényegében nincs gondod semmire, az egyetlen feladatod, hogy magadra fókuszálj, s tudj meditálni, elmélyedni.
Ha egy olyan elvonuláson veszel részt, amit egy spirituális tanÃtó vezet, akkor további elÅ‘nye lehet az elvonulásnak, hogy a tanÃtásból is intenzÃven részesülsz, s itt nem csak a szóbeli átadást értem – az intellektuális megértésen túl mélyebb megértéseid, felismeréseid is lehetnek. Külön érdekes, ha kérdezz-felelek is van az elvonuláson: ilyenkor akár saját kérdéseidre is választ kaphatsz a tanÃtótól, és persze a többiek kérdéseire adott válaszokból is sokat tanulhatsz.
Vannak továbbá olyan irányzatok, ahol az elvonulás részét képezheti a tanÃtó által adott “áldás” is, amikor is a tanÃtó érintésével, nézésével energiát/szeretetet/stb. sugároz a résztvevÅ‘k felé.
Kinek való az elvonulás?
Az, hogy egy adott elvonuláson ki vehet részt, azt az adott tanÃtó/irányzat/szervezet szokta meghatározni. Lehet, hogy tagnak kell lenned, vagy beavatást kell kapnod hozzá, de az is lehet, hogy csak annyit Ãrnak elÅ‘, hogy elÅ‘ször a rövidebb elvonulásra menj, s a hosszabbra csak akkor, ha egy rövid(ebb) elvonuláson már szereztél tapasztalatokat.
Mindezeken túl ugyanakkor szeretném kiemelni, hogy egy ilyen elvonulás nem feltétlenül való mindenkinek. Szinte minden elvonulásnak vannak olyan szabályai, alapelvei, melyeket fontos tiszteletben tartani. Legyen szó akár a csendrÅ‘l, akár arról, hogy nem használsz ott elektronikai eszközöket, akár az ott meghatározott táplálkozásról, arról, hogy kötelezÅ‘en részt veszel a programokon, vagy arról, hogy kitartasz a végéig. Ezen keretek be-nem-tartása nem csak rólad szól, ezzel a többi résztvevÅ‘t is megzavarhatod, Ãgy azt javaslom, csak akkor vegyél részt egy elvonuláson, ha elszántad magad, hogy az adott elvonulás szabályait, alapelveit betartod.
Ennek kapcsán az alábbi vicc jutott eszembe:
Egy fiatal férfi belép szerzetesnek, ahol némaságot kell fogadnia. Az a szabály, hogy minden évben csak két szót szólhat. Az elsÅ‘ év letelte után behÃvatja magához az apát, és megkérdezi, mit akar mondani.
– Kemény ágy – mondja a szerzetes.
Megint eltelik egy év, megint behÃvatják, hogy mondhat két szót.
– Rossz étel – mondja a szerzetes.
Ismét eltelik egy év, megint behÃvatják, hogy mondhat két szót.
– Most kilépek – mondja a szerzetes.
– Jobb is ha elmész – válaszol az apát. – Amióta itt vagy nem csinálsz mást, csak panaszkodsz.
Mindent egybevetve azt gondolom, hogy azoknak való egy ilyen elvonulás, akik elszántak, akik vágynak a spirituális fejlÅ‘désre, hajlandóak kilépni a hétköznapok mókuskerékbÅ‘l és ott lenni, jelen lenni, hogy megismerjék magukat és megvalósÃtsák igazi Önvalójukat.