Ki az a misztikus és mitől misztikus?
A misztikus szó a latin ‘mysticus’ (rejtelmes), illetve a görög ‘müsztikosz’ (titkos, misztériummal kapcsolatos) szóból ered. Főnévként és melléknévként is használható.
I.
Ha melléknévként használjuk, akkor a misztikus szó a következő jelentéseket hordozhatja:
1. Titokzatos rejtélyes, érthetetlen, homályos (elgondolás, magyarázat, jelenség), az emberi elme számára megmagyarázhatatlannak látszó (dolog, jelenség, hely).
Pl. A férfi misztikus körülmények között tűnt el. Az egészséges táplálkozás titkát egy csomó misztikus elképzelés szövi át.
2. Isteni titkokon alapuló (elképzelés, szemlélet, módszer), ami egyrészt az istennel való titokzatos egyesülésre, másrészt az adott tan rejtélyes tartalmára vonatkozik, azzal kapcsolatos, ahhoz tartozó.
Pl. A buddhizmus misztikus tanítását leginkább a tibeti lámák ismerik.
II.
Ha főnévként használjuk, akkor egy olyan személyt jelent, aki az istenivel, a természetfölöttivel kapcsolatos tanításokkal foglalkozik, ezen módszerek szerint él, azokat használja, úgy véli, hogy ilyen tudás birtokában van, vagy ilyen tudást birtokolni igyekszik. Misztikusnak hívjuk azt a személyt is, aki tapasztalatból ismeri a Teremtővel / Istennel való egyesülés útját.
A misztikus arra törekszik, hogy megismerje az emberi és isteni természetet, átélje az isteni szeretet érzését, és elérje az igazi bölcsességet. A személyes megtapasztalás elengedhetetlen a valódi tudás megszerzéséhez.
Buji Ferenc: A misztika helye a vallásban, és a tauleri misztika című írásában így fogalmaz a misztikusokról:
“Minden ember saját földi egzisztenciájának falai közé zárva éli életét, még ha az egyes cellák “komfortfokozata” között jelentős eltérés is van. […] Miközben a vallástalan ember minden energiáját cellán belüli helyzetének javítására fordítja, és feje búbjáig belemerül földi dolgaiba – legyen az munka, szórakozás, családi élet stb. –, s miközben a vallásos ember nagyjából ugyanezt teszi, csakhogy közben nem feledkezik meg arról a végeláthatatlan összefüggésrendszerről, amelybe földi élete beleágyazódik, addig a misztikust csak a kiszabadulás gondolata foglalkoztatja.
Ő gyakran a “nagy szökők” életét tanulmányozza: ők hogyan csinálták, mit találtak a falakon kívül, milyen illata van az édes szabadság levegőjének? […] az foglalkoztatja, hogy a nagy elődök felhalmozott tapasztalatait miképpen tudná a saját helyzetére alkalmazni. A misztikus tudja, hogy ha nem is könnyen, de meg lehet szökni. Hiába mondják neki a “realisták”, hogy innen úgysem lehet megszökni, várja csak ki szépen a sorát, amikor majd teste, halála pillanatában, szabadjára engedi: ő nem hajlandó ölbe tett kezekkel várni. Meg aztán őt nem is az érdekli, ami a földi lét után van, hanem az, ami fölötte van a földi létnek.
Ő nem előre akar szaladni, hanem fölébe akar emelkedni adott helyzetének, itt és most akarja korlátozottságait felszámolni. Ami kivétel nélkül mindenkire menetrendszerűen vár – vagyis a halál utáni élet –, az őt nem különösebben érdekli. Ő azt űzi, ami szükségképpen csak a legkiválóbbaknak jut osztályrészéül: a teremtettség világát maga mögött hagyva részesülni akar a Teremtő Tudatból, a Teremtő Létből és a Teremtő Boldogságból. […] Ő a lét egészének Végső Alapjáig akar hatolni, AZT akarja megismerni, Abból akar részesülni – méghozzá minden mérték és akadály nélkül.”
A misztikus szót a vallásokban és a spirituális irányzatokban egyaránt használják. A keresztény, a muszlim, a hindu és a buddhista valláshoz is számos misztikus köthető.
Sok misztikus ismert úgy, mint misztikus író vagy költő, akik írott formában is próbáltak számot adni az átélt istenélményeikről, vagy Istennel való egyesülésük vágyáról.
Kiket hívtak misztikusoknak az idők folyamán? Íme néhány misztikus, a teljesség igénye nélkül: Rumi (Dzsalál ad-Dín Rúmí), Kabír, Nanak Dev, Padmaszambhava, Dharmakirti, Dharmarakshita, Yogin Maitreya, Platón, Arisztotelész, Szent Ágoston, Eckhart mester, Alighieri Dante, Johannes Tauler, Aquinói Szent Tamás, Sziénai Szent Katalin, Avilai Szent Teréz.
Több misztikus személyre, csoportra igaz volt, hogy a személyes istenélménytől mentes, külsőségekre összpontosító vallásnak igen kevés értelmét látták, s így kialakították a maguk útját és célját, ezáltal különféle misztikus irányzatokat hozva létre.
Misztikus témákkal már a kínai Ji Csing-ben (Változások könyve, kb. i.e. 3000), az indiai upanisadokban és a perzsa Avesztában (Kr. e. 1. évezred) is foglalkoztak, s azóta is számos vallási, spirituális vagy filozófiai műben részletezik elmélkedéseiket vagy éppen megtapasztalásaikat a szerzők.
A misztikus szó szinonimái lehetnek: rejtelmes, titkos, titokzatos, rejtélyes, sejtelmes, talányos, ezoterikus, természetfeletti, transzcendens.
Források:
http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar
http://hu.wikipedia.org
Magyar Katolikus Lexikon – http://lexikon.katolikus.hu
Buji Ferenc: A misztika helye a vallásban, és a tauleri misztika (http://www.bujiferenc.hu)
