A Betegségek Üzenete – 2. rész
Cikkem előző részében (ITT) arról írtam, hogy a betegség olyan emberi állapot, amely arra utal, hogy az érintett személy tudatában valami nincs rendben, illetve nincs harmónia a külső és a belső között. A tudatosság hiánya tünetet teremt a testünkben s ez addig van így amíg a harmónia újra meg nem jelenik bennünk. Ezt a gondolatmenetet folytatom most:
Rá kell ébrednie mindenkinek, hogy nemcsak húsnak, csontoknak, idegeknek, agyvelőnek, bőrnek stb. vagyunk a képződményei, hanem valójában alakot, testet öltött szellem vagyunk.
A világmindenségben gondolat által lett teremtve szinte minden, a szellemből született.
A testünk a lelkünk sok színű beszédes ruhája. Az alapelvet, hogy a szellem uralkodik az anyag felett, teljesen a magunkévá kell tennünk ahhoz, ha gyógyító szellemi befolyást akarunk gyakorolni testünkre, ezen túlmenően ezután Tudatossá válva tudunk uralkodni sorsunk felett is.
Eredetünk a szellemből fakad; testünk csak a szellem megjelenési formája. Ha tehát egészségügyi vagy anyagi valóságunkban változtatni akarunk a tényeken, akkor a bennünk élő szellemi A gondolat rendkívül fontos szerepet játszik életünkbe. Gondolataink, érzelmeink befolyásolják életünket, például közérzetünket.
A bánat, gond, félelem, harag, gyűlölet negatívan befolyásolja testi-szellemi teljesítőképességünket. A kedvező hír, pozitív dicséret összes élettevékenységünket, tetterőnket jelentősen fokozza, erősnek érezzük magunkat. Azonban szomorú hírt kapva azt mondjuk: “lesújtó” hírt kaptam, ekkor testileg letörtnek érezzük magunkat, és energiaszintünk lényegesen csökken. Azt is szokták mondani :”megdermedt a félelemtől”, vagy például “elsárgult az irigységtől”.
Tudjuk azt is, hogy az irigység máj- és epe-rendellenességeket okoz, és sárgasághoz is vezethet. Az “összetört szívvel meghalni” kifejezés is nagyon találó. Bánattal teli gondolatok a legsúlyosabb veszélynek és károsodásnak tehetik ki a szervezetünket. Szervi elváltozásokat élünk át a gondolataink hatására. Tehát gondolataink-érzelmeink formálják életünket.
Amikor felfogjuk a betegség és a tünet közötti különbséget, megváltozik a betegséggel kapcsolatos, viszonyunk a betegséghez. A tünetben többé nem ellenségét látunk, melynek legyőzése, megsemmisítése a cél, hanem felfedezzük benne a partnert, aki segítségére lehet abban, hogy megtaláljuk azt, amire szükségünk van.
A tünet egyfajta tanító, aki segítségünkre van abban, hogy saját fejlődésünkkel, tudatossá válásunkkal törődjünk. Szigorú ha e fenti törvényt figyelmen kívül hagyjuk. A betegségnek egyetlen célja van: hogy egészségessé váljunk.
A tünet közölheti velünk, hogy mi hiányzik az életünkből. Ehhez azonban kell hogy értsünk a tünetek nyelvén. Ehhez szükség van még őszinteségre, felelősség vállalásra. Így nem csoda hát, ha a tünetek nyelvét elfelejtettük – az őszintétlenség ugyanis kényelmesebb, kellemesebb.
Ebben segít az önismeret, az ön-hipnózis, s az egyik leggyorsabb terápia a Hipnoterápia. Segítségével kommunikációba lépünk a betegséggel egyfajta érzelmi hidat hozunk létre, a tünetek, betegségek és a tudatunk között. Így tévedhetetlen tanítóink lesznek a valódi gyógyulás felé vezető úton. Azzal, hogy tudtunkra adják, mi hiányzik nekünk, megismertetnek azzal, amit tudatosítanunk és integrálnunk kell, esélyt kínálnak arra, hogy tüneteink a tanulás és a tudatosulás folyamatában feleslegessé váljanak.
Ebben rejlik az igazi különbség a betegség leküzdése és a betegség transzformációja (átalakítása) között. A tünet leküzdése, elnyomása nem vezet gyógyuláshoz, ahhoz kizárólag a betegség transzformálása révén juthatunk el.
A gyógyulás, az egészség már nyelvi síkon is azt előfeltételezi, hogy egészségesebbek, azaz egészebbek, teljesebbek lettünk.
A gyógyulás mindig ehhez az egészhez, a tudat eme teljességéhez való közeledést jelenti, amit megvilágosodásnak, aha élménynek is nevezünk. Tudatunk tágulása nélkül a gyógyulás nem lehetséges. Testünk se nem beteg, se nem egészséges.
A testünkben mindig az aktuális tudatállapotok tükröződnek.